A Ferihegyi Repülőtér elvérzett a bíróságon | Levegő Munkacsoport

A Ferihegyi Repülőtér elvérzett a bíróságon Levegő Munkacsoport

Ismeretek az erdei vizekről Magyarországon

Az elmúlt években jelentősen változott az erdőgazdálkodás, és a vízgazdálkodás együttesen és külön külön is. Ezért minden egyéb körülménytől függetlenül időszerű erdeinkre vonatkozó vizes ismereteink felújítása.

Az erdő és a víz kapcsolata:

A teljesen természetes körülmények között is, meglehetősen változatos, az erdők és a vízviszonyok egymásra hatása, az erdőgazdálkodás és a vízgazdálkodás által befolyásoltan pedig különösen sokrétű. E kölcsönhatás térben és időben, dombvidéken ,és síkvidéken nedvesebb vagy száraz környezetben, más és más módon érvényesül. Az érdeklődés azonban ahogy az más dolgokkal is lenni szokott, gyakran évtizedekre háttérbe szorul, de időről időre felerősödik, például az erdők és az árvizek vonatkozásában. Az erdők és a vizek között sajátos kölcsönhatás van. Ez abban nyilvánul meg egyfelől, hogy az erdők igen jelentős mértékben gyakran meghatározó módon kötődnek a vízviszonyokhoz. Az erdők létezését és létezésének módját, formáját, minőségét, a hidrológiai tevékenységek alapvetően befolyásolják. A magyarországi erdők sokfélesége, egyebek felől, a vízviszonyok sokféleségének a visszatükröződése.Mindemellett az erdők/telepítésükkel, létükkel, kitermelésükkel ,egyaránt,visszahatnak a patakok, folyók vízjárására, a talajvízszintek, az erózió, az árvizek alakulására, a kisebb nagyobb területek, térségének vízháztartási sajátosságára.

Az erdészeti vízgazdálkodás:

Vízgazdálkodásnak általános értelemben és a törvényi megfogalmazás szerint is, a vizek hasznosításával, hasznosítási lehetőségeinek megőrzésével, a vizek kártételei elleni védelemmel és védekezéssel, összefüggő tevékenységeket értjük. Fontos a vízkészletekkel együtt történő működések, vízgazdálkodókkal való társulás, erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás, természetvédelmi, és közjóléti célú vízhasznosítások.Tudatában kell lenni mindig, hogy a területhasznosítással kapcsolatos tevékenységeink, hatással vannak a vízviszonyokra,, amelyek azután kihatnak az erdőkre.Az erdőtervezés során, a termőhely feltárásakor és kiválasztásakor,figyelembe kell vennünk, annak adottságait, így vízáteresztő, vízbefogadó, sajátosságaira, a szivárgó vizekre, a talajvíz elhelyezkedésére.Lényeges olyan fafajt alkalmazni ami a meglévő adottságokat a legjobban hasznosítja. Amikor az erdőművelési beavatkozások során arra is gondolunk, hogy a tisztítással, gyérítéssel befolyásoljuk a vízháztartást, mert a kisebb levélfelület révén kisebb lesz a intercepció, nagyobb lesz az állományi csapadékrész, s így növekedhet, a beszivárgás lehetősége, akkor gazdálkodunk a vízzel.Ha a véghasználatkor előre látjuk a terület elvizesedésének lehetőségét, mert drasztikusan csökken a vegetáció tömege, és így a vízfelvétel is, akkor is kalkulálunk a vízgazdálkodással is.Amikor az erdészeti utak kijelölésével, gondolunk az erózió, lehetőségére is, akkor is gazdálkodunk a vízviszonyokkal. Erdészeti vízgazdálkodásnak nevezzük tehát a szélsőséges viszonyok elleni védekezést, a vizek vízkészletek védelmét, s egy olyan tudat érvényesülését, amely a vízviszonyokhoz való alkalmazkodással, a vízháztartás befolyásolásával, ill. a vizekkel való gazdálkodással közvetve, vagy közvetlenül foglalkozik.Lényege a vízrendezés, vízhasznosítás, és víztározás.

Magyar katasztrófa Velük most mi lesz?

1 000 000 köbméter vörös iszap törte át a múlt hétfőn, a kolontári tározó hatalmas sáncait. Az ajkai timföldgyártás erősen lúgos kémhatású ,nehéz fémekkel teli mellékterméke,sárlavinává alakult, és mindent elsöpört, ami az útjába került. Legalább négy embert azonnal megölt,száznál is többet megsebesített. Házak tucatjait tette lakhatatlanná, családokat nincstelenné,néhány

perc alatt.Az eltünteket és a felelősöket keresik. Így szólt az akkori jelentés.

Miközben a Marcal folyó felé hömpölygött a lúgos áradat, a mínium vörös sárban fuldokló Kolontár megtelt újságírókkal, fotósokkal, operatőrökkel, közvetítőkocsikkal.A tragédia másnapján sorra érkeztek a fekete autók, zakós sofőrökkel,a volán mögött,öltönyös, vagy egyenruhás férfiakkal a hátsó ülésen.Csak a MAL.Zrt vezetői nincsenek sehol. Kolontár és Devecser a világ összes hírösszeállításában az első helyre került. A sárcunami túlélői,-sokan kölcsönkapott melegítőben álldogálva, hiszen mindaz ami előző reggel még az övék volt, tegnap óta bíbor sár alatt lapul - távolról nézték a sokadalmat.Nem rázták az öklüket, nem zokogtak, válaszoltak ha kérdezték őket, és csak csendben kérdeztek vissza: azt ki mondja meg, velünk most mi lesz?Az apátiát szerdán jogos felháborodás váltotta fel: összefogunk, perlünk, nem hagyjuk magunkat! Felébredt a remény.A tragédia hírére azonnal a helyszínre siettek az állami katasztrófaelhárító egységek, még külföldről is érkeztek speciális mentőcsapatok.Keresték az eltűnteket. Mentették a túlélőket. Érkeznek az adományok is, a kormány megígérte, hogy mindenkit kártalanít. Lehet ?Kártalanítani azokat a családokat akiknek egy élet munkájából semmi nem maradt? Lehet kártalanítani azt az anyukát, akinek pici gyermekét a feje fölött tartva, a kezéből ragadta ki az ár? Lehet-e kártalanítani azt, akinek kedvenc állatai, fulladtak az iszapba? Lehet-e kártalanítani azt a kisfiút aki a kórházból nem akar hazamenni, mert fél, hogy meg fog fulladni, mert lehet,hogy megint jön az áradat? És azt az apukát akihez nem szól a fia, mert ígérete ellenére - hogy megvédi mindentől -nem tudta kimenteni az áradatból. Ezt a sok lelki sérülést lehet-e kártalanítani?A devecseri Kis Robertnek arra sem volt ideje, hogy felkapja az asztalon heverő pénztárcáját, amikor meglátta a házuk felé száguldó vörös masszát.Kiáltott a feleségének, és az ablakon veteték ki magukat.Párját a szörnyű árral küzdve, a hátán cipelte a dombtetőre.Lakásukat nemrég újították fel. Autójukat és minden vagyonukat elvitte a sár.

És az illetékesek hallgatnak. Nem néznek a falusiak szemébe. Nem látogatják meg a kórházban súlyos állapotban fekvő égett embereket. Senki nem látta még őket.

A házakat, kerteket elborító vörös iszap miatt, sokan égési sérülésekkel kerültek kórházba. Ez az anyag elpusztítja a növényeket, megöli a vízben élő állatokat, terméketlenné teszi a kerteket, szántóföldeket, mérgezővé a kutakat. Száraz pora belélegezve súlyos betegségeket okozhat. A tározó gazdája a MAL Zrt vezetői szerint, ez nem igaz. Az iszap ártalmatlan, ők vétlenek,de lakossági fórumokon nem vesznek részt! Vajon miért? Mert a gát már régen szivárgott, mert nem megfelelően kezelték az iszapot, mert nem megfelelő helyre épült a tározó, talán túl sok embert rántanának magukkal? Sok mindent biztosan tudunk, de nagyon sok mindenről nincs tudomásunk? És ez baj! Nagyon nagy baj!

KINA - gyötrelmes fejlődés

Több mint egy évtizede dolgozom Kínában. Lenyűgözött az ország gyarapodása.- s meg-

döbbentett az ezzel járó, mindenütt szagolható, látható, sőt ízlelhető környezetrombolás.Számtalan jelentést, statisztikát olvashat az ember a környezeti bajokról, ám ha a saját bőrén tapasztalhatja a hatásokat, az egészen más milyen.A kínai talajeróziót világviszonylatban is igen súlyosnak ítélő jelentések,merőben új értelmet nyer,ha az ember kinéz az ablakon, s azt látja, hogy fullasztó sárga porfelhő kavarog az Örök Béke sugárútján.Az eróziós válságot-melynek gyökere Mao Zedong/Mao ce-tung/agrárpolitikájáig nyúlik vissza- csak súlyosbította az észak-nyugat-kínai sztyeppéket,és fennsíkokat, portengerré változtató aszály: A kelet felé tartó tavaszi porviharok végigsöpörnek Japánon,a Koreai - félszigeten, és elérnek Észak-Amerikába is.Meglehet ,hogy a világ műhelyévé váló Kína meggazdagszik, ám- ahogy a jómodú és szegény pekingiek kérdik- mit ér a pénz ha rossz a levegő?Ha a gazdaság ilyen tempóban fejlődik,Kína megelőzheti az Egyesült Államokat- már ami a globális felmelegedésben szerepet játszó üvegházhatású gázok kibocsátását illeti.Kína ma is a szén kitermelésével , és elégetésével nyeri az energia 75 %-át. Emellett évi 17 tonna kén-dioxidot juttat a levegőbe/az Egyesült Államok 10 millió tonnát/,nagymértékben elősegítve ezzel a savas esők képződését.A szénfűtés miatt, a beltéri légszennyezés évente 700 ezer ember életét követeli.Bármilyen rossz a levegő, a vízhiány még veszedelmesebb.Mintegy 700 millió ember iszik emberi és állati szennyel fertőzött vizet,melynek szennyezettsége jóval meghaladja a megengedett határértéket.

A kínai nagyvárosok kétharmadában súlyos az ÍVÓVÍZHIÁNY.MINDANNYIUNKAT ÉRINTHET, HOGY AZ ORSZÁG MEGBIRKÓZIK-E VÍZELLÁTÁSI GONDJAIVAL
A vezetők újfajta szemléletének egyik, radikális megnyilvánulása a természet "természetessé tételére irányuló terv.A kommunista párt 1949-ben történő hatalomra jutása után-a" természet leigázása"jegyében-széltében hosszában gátakat és öntözőműveket építettek.A Jangce és más folyók vízgyűjtőjén a parasztok hegyoldalakat és tavakat csapoltak le,hogy gabonát termesszenek.Ez volt a kínai vidékfejlesztési politika egyik sarkköve.A növényzet letarolásával viszont meggyorsult az erózió és a vizek elfolyása, s az 1990-es évekre minden eddiginél nagyobb árvizek pusztítanak.

Mindezek ismeretében felötlött bennem, hogy a kínaiak a gazdasági szuperhatalom kiépítése helyett, inkább öngyilkosságot követnek el.Talán a kínai vezetők is megfontolták e "veszélyt." A kínai kormány még soha nem tartotta ilyen fontosnak a környezet ügyét.Kétségtelen ,hogy aki figyel, az láthatja miként kezdi átitatni a kínai lakosság rétegeit, egy újfajta környezeti tudatosság. Nyilvánvaló, hogy Kína még csak most kezd elszakadni a régi szokásoktól és szemlélettől. A fordulat 1999-ben következett be, amikor a Jangce áradásakor kis híján 4 ezer ember veszítette életét, és milliók váltak hajléktalanná.Zhu Rongji/Csu Zsu-csi / akkori miniszterelnök válaszintézkedése mérföldkövet jelentett a kínai környezetpolitikában. A monumentális Három szurdok -gát építésével, ugyan folytatódott a Jangce további leigázása,de Zhu szigorúan megtiltotta a természetes erdők irtását, s a Jangce vízgyűjtő területén kiterjedt erdőtelepítési programot kezdeményezett.A terv, hogy újra elárasztják a Jangce ártereit- ahol hattyúk, gémek gólyák, récék, ludak, kárókatonák, kócsagok és hódarvak pihentek meg ázsiai vonulásuk során mintegy 2,5 millió ember kitelepítésével jár: magasabb helyekre, kisvárosokba kell költözniük.Egy idős paraszt felidézte , milyen boldogok voltak amkor 1958-ban megépült a gát, és ideköltözve birtokba vehették az újonnan elhódított területeket. Most megint költözniük kell. Nem könnyű ez már egy idős parasztcsaládnak,és egy új megélhetési formát kell biztosítani számukra.Olyasvalami történik ma, ami korábban elképzelhetetlen volt: a kínai vezetők megmutatták,hogy képesek felhagyni a mamutprogramokkal, s eredeti állapotába állítják vissza a tájat.Kína amellett, hogy elismerte az ország problémáinak súlyosságát- külföldi segítséget is elfogad.A Kínától szélirányban álló Japán megsínyli a széntüzelésből eredő kén-dioxid kibocsátás okozta savas esők hatását,épp ezért füstgázmosókat adományozott a Shanxi tartomány erőműveinek.Ez a tartomány adja a a kínai széntermelés negyedét.Shanxi fővárosa Taiyuan a legszennyezettebb városok egyike.A levegőminőség javítására a város engedélyezte az "emissziókereskedelmet"- azaz a szennyezést gazdaságosan, s az előírtnál nagyobb mértékben csökkentő üzemek "krediteket" adhatnak el a magasabb költséggel működőknek. Kínában tudatossá vált a szennyezés elleni küzdelem és a természetvédelem, ám az állami környezetvédelmi hívatal megalakításával vált szervezettebbé.A törvényeket azonban nagyon nehéz a gyakorlatba átültetni.A jogrendszerűnk még korántsem tökéletes-állítja Xu Kezhu, aki környezetvédelmi jogot tanít.A kapzsiság és a központi pénzek szűkös volta, még mindig dominál.Kunming iparvárosban még mindig ritkán kényszerítik a szennyvizüket a Chi tóba zúdító üzemeket arra,hogy fizessék be a rájuk kiszabott büntetést.A hivatalnokok rendszeresen "megszépítik a kimutatásokat, a tó szennyezettségi adatait, nehogy elrontsák a sikerjelentéseket.Az e fajta kozmetikázott adatok, nem kezdik-e ki a környezeti bajokat? Ha ez a kiábrándultság civil mozgalmakká erősödik, netán, polgári engedetlenségig fajulhat, akkor még a polilitikai rendszer is nyitásra kerülhet, amit még semmilyen politikai mozgalomnak nem sikerült elérni. Ám ahogy a szilikózisba belerokkant daquiaói aranybányászok története jelzi, még a hatalomtól való félelem is elenyészik ha emberéletekről van szó.1998-ban a bányászok beperelték a a megyei közigazgatást,kártérítést követelve, a z őket ért ártalmakért. Sok kínai reméli hamarosan átveheti a világ más országaiban élő gazdag városiak életstílusát.Drága terepjárókra, és egyéb kütyükre szórják a pénzt.Hazafelé menet Kína növekvő gazdaságán töprengtem.Meg azon, ezzel együtt jár egy régi gond, a szegénység helyére miképp lép, egy új probléma: az erőforrások felélése.

Régmúlt áradások nyoma a Marson

A Mars egyik jelentős völgye a Ma' adim Vallis.Kanyargós medre, a déli félgömb kráterekkel szabdalt felföldjének egyik mélyedésébe, a 160 km átmérőjű Guszev- kráterbe torkollik. A déli fennsíkon mintegy 3,5 milliárd éve kiáradhatott egy nagy tó, ennek észak felé özönlő vize, mosta ki a szurdokvölgyet, s bezúdult a kráterbe, ahol egy új tó keletkezett.A NASA két mars járójának egyike a tervek szerint e hónapban landol a Guszev- kráterben, hogy ott üledékes kőzetet keressen.Viharos geológiai esemény vájta a Kasei Valles roppant medrét/A kép/Az alakzat mintegy 500 km széles, és 3000 km hosszú, de bármilyen hatalmas is, egyes kutatók szerint a völgyet létrehozó végletes erejű talajvízkitörés legföljebb csak néhány hétig, esetleg hónapig tartott.Mások úgy vélik, a víz jég formájában gyűlt össze a felszin alatt. Amikor a jég, -feltehetően vulkáni tevékenység miatt- összetöredezett elemi erővel tört fel a víz.A Kasei vízhozama másodpercenként egymilliárd köbméter lehetett, jóval meghaladva, az Amazonasban vagy a Gibraltári-szorosban áramló vízmennyiséget is. De hová tűnt a rengeteg víz?Fogós kérdés ez, a bolygó geológiai történetét rekonstruáló kutatók számára.A víz egy része beszivárgott a talajba, majd megfagyott, más része a sarki jégsapkákba került, avagy elszökött a légkörből,- a teljes mennyiségről nem tudnak számot adni a tudósok. Szent igaz: a Mars már nem olyan fortyogó mélyű vulkánokat emelő világ, mint egykor volt. De ha a bolygó nem is olyan aktív már mint a föld, változékonysága nem a múlt jelensége.A Mars nem a vég nélküli hanyatlás világa, hanem a az ismétlődő regenerációé.Tehát ha a kutatók a biológiai élet nyomait is felfedezik, netán a metángáz jeleit is találják, az végkép megváltoztathatja az élet előfordulásával kapcsolatos felfogásunkat.

Ismeretlen londoni alvilág

FELTÁRÚLNAK A VÍZTÁROLÓ TITKAI

Belülről olyan, akár egy székesegyház- de golfpálya van a tetején, s rendszerint több mint 245 millió liter víz tölti meg. A londoni Honor Oak Európa egyik legnagyobb földalatti víztározója. Nemrégiben kiürítették, s a javítást végző munkások előtt feltárultak, az Edward- korabeli 94 éves építmény falai, boltívei, támpillérjei. A Honor Oak háromévi építkezés után 1990-ben készült el. A többmedencés tároló vizével akár hetven versenyuszodát, is meg lehetne tölteni. Részenként ürítették ki,hogy a felújítás ne okozzon zavart,London délkeleti kerületeinek vízellátásában.

2004 janárjában elpusztult az albínó gorilla

Megkésve de hadd emlékezzek rá. Egész életében a figyelem középpontjában állt.Ugyanis a világ állatkertjeiben ő volt az egyetlen albínó gorilla. Rendkívül magas életkort élt meg:negyvenévesen pusztult el bőrrákban.Otthona-majdnem egész életében- a Barcelonai állatkert volt, így a katalán főváros valóban sajátjuknak érezhették őt. Jordi Sabater főemlőskutató 1966-ban hozta az egyenlítői gunieai Ikundéből Bacelonába. Sabater akkor az állatkert afrikai akklimatizációs állomásának igazgatója volt.Hópehely európai életének szomorú előzménye van. Egy ikundei farmer fegyverrel űzte el, a termését dézsmáló gorillacsapatot.Sikerrel. Az egyik elpusztult állat karjába kapaszkodva egy kicsiny, ugyancsak sérült fehér gorillát talált.Pár nappal később a katalán kutatónak adta el a majmot, aki ellátta sebeit, és megmentette az életét. Ha nem kerül állatkerti környezetbe, és nem kap megfelelő orvosi ellátást, Hópehely a pigmenthiány miatt,saját környezetében, biztosan elpusztult volna.A következő évben már a National Geographic, cikket közölt róla, sőt a márciusi szám borítójára is ő került. Sokszor próbálkoztak Hópehely albínó tulajdonságának továbbörökítésével,ám ezt a veleszületett jellegzetességét egyetlen utóda sem örökölte.A képet nem sokkal halála előtt készítette Bagosi Zoltán a budapesti állatkert fotósa, aki hát évig maga is gorillagondozóként dolgozott.

Visszavonuló sivatag, földművesek az afrikai Szahel fásításáért

A nyolcvanas évekre erősen megfogyatkozott Burkina Faso Ranawa nevű falujának lélekszáma. A lakosság fele ugyanis elvándorolt az aszály miatt."Olyan volt a föld mint egy repülőtér kifutópályáján a beton."- mondja Chris Reij, az amszterdami szabadegyetem munkatársa.Ekkor a Ranawában maradt földművesek megpróbálkoztak valami újjal, és a terméketlen barnára égett földek ma ismét zöldellnek. Segélyszervezetek támogatásával a helybeliek két egyszerű módszert sajátítottak el:az enyhén lejtős terepen köveket raktak le a rétegvonalak mentén, továbbá gödröket ástak a földeken. A kövek fent, lassították a csapadékvizek lefutását a lejtőkről, lehetővé téve a talajt megkötő fák és növények ültetését, a gödrökben pedig összegyűlt a víz, és átjárhatta a talajt. A földművesek trágyát és magokat raktak a gödrökbe, s újra teremni kezdett a köles és a cirok. A hatás minden várakozást felülmúlt: a terméshozam 50 százalékkal nőtt, a kutak nem száradtak ki, s a családok már nem vándoroltak el, hanem visszatértek a szarvasmarhatartáshoz, és a növénytermesztéshez.A Szahel- övezet teljes hosszában, Szenegáltól Etiópiáig, hasonló átalakulás megy végbe, noha nem azonos okok miatt,- magyarázza Lennart Olsson, a svédországi Lund város egyetemének munkatársa. Az 1960-as évek óta aszályos, elsivatagosodó térségbe, kezd visszatérni a növényzet egy része. Hogy miért? a talajvédelem és a vízmegőrzés mellett több eső esik, ezenkívül az aszály által leginkább sújtott területeken- például Szudánban-a földeket parlagon hagyták, így a fűfélék, cserjék és a fák, újra megtelepedhettek ott. A dúsabb növényzet több csapadékot hozhat, ami megint csak a növényzet terjedésének kedvez-és jobb élethez segítheti a világnak ebben a rendkívüli szegény térségében tengődő embereket.

Klónhalacskák- anyai ágon

A NŐSTÉNYEK PÁROSODNAK DE NEM A SZOKÁSOS CÉLLAL 

Hímek kinek kellenek? Az amazonfogasponty nőstényeinek biztosan, csak épp más okból , mint a legtöbb nőstény állatnak. Ezek az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikóban élő apró halak,szűznemzéssel szaporodnak: természetes körülmények között előforduló nőivarú klónok tehát. Ám a szaporodáshoz ettől még párosodniuk kell-no nem a saját fajukkal / mert nincsenek hímjeik,/, hanem egyik vagy másik közeli rokonságban lévő fajbelivel, melynek spermája megindítja az embrionális fejlődést. E hím DNS-e elvész: az amazonfogasponty ivadékai az anyjukra hasonlítanak, annak tökéletes másai. A sperma így csupán katalizálja a biológiai reprodukciót. De vajon mi hasznuk van ebből a hímeknek, ha génjeiket nem adhatják tovább? Kiderült, hogy az amazonfogaspontyokkal párosodó más fajú hímeket rátermettebbnek tekintik saját fajuk nőstényei, így ők nagyobb szerepet vállalhatnak fajuk fennmaradásában.

Búcsúztató Egy hawaii gyapjasmadár megmentése

Az alig három példányra csökkent endemikus hawaii madárfaj, a po'ouli gyapjas madár / Melampros phaeosoma/ biológusok hada próbálja meg nehéz körülmények között befogni, hogy fogságban, szaporodásra bírja őket.Amikor a fajt 1973-ban felfedezték Maui szigetén a Haleakala tűzhányón, a populáció már csak pár száz egyedből állt. Feltehetően a szigetre behurcolt patkányok, macskák, és mongúzok ritkították meg őket. 1977-re csak két tojó és egy hím maradt. Ezeket rövid időre foglyul ejtették, hogy párosodjanak, majd elengedték őket. Tavaly a biológusok hálóval befogták az egyik tojót, és a hím revírjében szabadon engedték. Másnap a tojó párosodás nélkül hazarepült. A biológusok most ismét a három példány befogásán fáradoznak, hogy azután egy keltetőhelyre vihessék őket. Ha a szállítás során bármelyik madár baleset, vagy betegség áldozatául esne, annak katasztrofális következményei lennének. "Vállalnunk kell a kockázatot- mondja Trent Malcolm, Maui Forest madárvédelmi program résztvevője.- Még mindig jobb, mint tétlenül nézni a faj kipusztulását"

Veszélyben volt a föld?

Mindössze 14 ezer kilométerre suhant el a föld mellett november hatodikán a 2009 VA kódnevűaszteroida. A Catalina Sky Survey projekt csillagászai mindössze 15 órával a lehetséges becsapódás előtt vették észre, a föld felé tartó objektumot.A föld és az univerzum viszonylatában ez a távolság inkább közelségnek mondható, hiszen a hold 360 ezer kilométerre, a távközlési műholdak pedig, 36 ezer km-re keringenek tőlünk.A földet átlagosan a statisztikák szerint,évente két aszteroida is megközelíti, öt évente egy be is csapódik, de ezek a föld légkörébe érve felrobbannak, így nem is jelentenek nagyobb veszélyt.Egy nagyobb üstökös azonban katasztrófát idézne elő, ezért a NASA azt tűzte ki célul, 2020-ra feltérképezi a föld pályáját megközelítő egy kilométernél nagyobb objektumokat a Naprendszerben.

Eltünnek Hawaii strandjai?

A szigetek eróziójának köszönhetően eltűnőben vannak a Hawaii szigetek homokos tengerpartjai.A Kauai szigetek standjainak, több mint hetven százaléka pausztolófélben van, Oahu már elveszítette homokos partjainak mindegy negyedét , s a helyzet a következő évtizedekben várhatóan látványosan rosszabbodni fog. Legalábbis ezt állítják a geológusok.A tizenkilencedik század óta tartós folyamatos tengerszint emelkedés, a szokásos civilizációs gondok,az emberi tevékenység,de még a természetes környezet is komolyan hozzájárul a strandok fokozatos eltűnéséhez.Ez pedig nem egy pótolhatatlan látványosságot,természeti kincset pusztít el,de a szigetvilág gazdaságát is tönkreteheti .