2011. január 14., péntek

Életünk bölcsője , a víz


Teremt és rombol.Éltet és öl. Megnyugvást ad, és borzongató ijedelmet szül. Ölébe simulunk, és levegő után kapkodva menekülünk, a szorításából. Szomjazunk...Piszkítjuk.Pazaroljuk. Leigázzuk.Védjük. Őselem. A föld, a levegő, a tűz mellett a víz, - életünk, urunk. Tudjuk - e? Becsüljük - e?Szeretjük - e teremtet világunk vizeit?...Hisz ismerős a kezdetektől. Kilenc hónapig benne lebegtünk, készülődtünk, hogy keserves diadalmas úton, kiverekedhessük magunkat a száraz partokra! A világra.Víz ringatott míg földet nem értünk!



Fújom a mondókát:",víz,víz tiszta víz,ha nem tiszta, vidd vissza, ott a szamár megissza...Aztán eszembe jut a mese:

Történt egyszer,hogy egy királyfi tettei jutalmául, három nádszálat kapott. De figyelmeztették:- Csak ott vágd föl éles késeddel a nádszálakat, ahol víz van a közeledben! Ám a királyfi kíváncsi volt módfelett. Megpihent egy erdőszélen, elővette az első nádszálat, és fölmetszette. Hát lássatok csodát ,egy gyönyörű lány bukott ki belőle, felsikoltva: vizet , vizet, mert mindjárt meghalok! Kapott fűhöz fához a legény, de sehol nem talált vizet, el is veszelytette a gyönyörű leányt. Így járt a második nádszállal is. Abból is szép lány feslett ki , de annak sem tudott vizet adni a királyfi. Na erős fogadalmat tett most, hogy a harmadik nádszálat csak akkor hasítja fel, ha vízhez ért. Ment ment, míg egy folyó partjára ért. Ott aztán elővette a harmadik nádszálat, jó késével fölmetszette! Hát abból fordult ki a legszebb leány. - vizet, vizet mert mindjárt meghalok! - kiáltotta. A királyfi megmerítette a kalapját és megitatta a szép leányt. Hát az a víztől még szebb lett...

A mesék rég tudjuk, igazat szólnak. Ennyire éltet bennünket a víz . A szomjúság veszedelmesebb, mint az éhség. Étel nélkül egy két hetet ,kibír az ember.Víz nélkül jó ha két, három, esetleg négy napot. Folyók,tavak, óceánok, tengerek. Források, gleccserek, dermedt vize, tengerszemek mélye.Verítékünk cseppjei, könnyeink.... Öreg kaszások korty itala a kannatetőben. Acapulcóban az ötméteres hullámok fölött a meleg trópusi eső.Becehegy alatt a nádason túl, a zöld Balaton...Keresztvíz egy kislány homlokán. Egy utoljára súgott mondat, az alkonyi Tisza két partja között.. Hogy viszi a víz a hangot! Forró homlokod mögött jéghideg finn tóban a felejtés... Az utolsó mosdatás megbékélt csendje. Odakint ekkor zuhogni kezdett a hó. A kiöntött Moldva partján a prágai könyvtár elázott fóliánsai... Lapátos hajó a Dunán... Jávárdi patakán a sulykoló asszonyok, a kanyargós gyimesi völgyben. Zsilipkapuk fájdalmas, kivagyi győzelme.... Úszó jéghegyek kristálytömbjei. Víz te gyönyörű..... Hol kezdjem a leltárt?

Egy japán professzor, dr.Masaru Emoto megvizsgálta víz kristályszerkezetét. Sokféle vízét. Arra jutott, hogy a víz rejtélyes módon átveszi a kapott információt. Ha a víz fölé hajolva, rendre ronda szavakat mondasz, a víz kristályszerkezete elroncsolódik a víz megposhad! Ha szép szavakkal illeted, tiszta, áttetsző marad. Gondoljuk csak meg, az ember is hasonlóképpen válaszol. Talán mert testünk hetven százaléka nem más, mint víz.

Láttam a Corporation c. filmet. Nem tudom elfelejteni a történetet. A hatalmas pénzvagyonnal rendelkező nemzetközi multinacionális cég a világ sorsára spekulálva, élő vizeket vásárolt. Igaz a történet: Bolívia vizét vették meg. Minden csepp édesvizét. Folyók, tavak, források vizeit. A majdan leeső esővizét is. A szerződés nyomán kitört lázadásba belebukott a kormány.Visszament a bolt...

VIZÜNK A TERMÉSZET ADOMÁNYA, EGY FÖLDÖN, ÉGBEN VÉGBEMENŐ CSODÁLATOS KÖRFORGÁS RÉSZE. NEM VÉGTELEN KÉSZLET, CSODÁLATOS AJÁNDÉK. NE FELEJTSD EL!!......











2011. január 9., vasárnap

A balatoni jégvilág


A balatonfőkajári halászok esetét 1868-ban szépen leírták a lapok. De én is elbeszélem, mert a téli Balaton jelleme így mutatkozik meg teljesen.Tizenkilencen voltak a legények,. Éppen az akarattyai szilfa nyomvonalában dolgoztak a jégen. A nagy kerítőhálót kellett behúzni, s már be is húzták,mikor észrevették, hogy a fűzfői sarok felöl, a litéri és a vörösberényi magaslatokon, nagy hírtelenséggel beborul az ég! A halászgazda nyugodtan pipázgatva nézi a borulatot!Siessetek legények förgeteg jön! A vész leér a Balaton jegére. Ahová lép, csikorogva törik alatta jég. Abban a pillanatban a legények is meghallják a vésznek e hangját. S mire a vész elcsendesült, a legények mind odavesztek egy kivételével.Úgy vetődött két támaszkodó jéglap üregébe, hogy elevenen kitudták onnan húzni. Nádasi György akit ma már Gyuri bácsinak szólítanak, körbeint , s ebben az intésben szeretet van, otthonosság és biztonság. A gazda biztonsága.A gazdáé aki gyerekkorától ismeri a vizet, a mélyét, a partját, az utolsó nádzsombékot is.Tudja mit enged a víz az embernek, és mit tehet az ember a vizzel.-Nem játék a tél a tavon- bár aki ismeri játszhat a jéggel. Azért nem kell a jégtől félni, segített az a balatoni embernek. Csak bánni tudni kell vele. Január végén, februárban , amikor már acélosra hízott, akkor kezdtük a jégvágást.Vonalban vágtuk a jeget, kétélű csákánnyal, hatalmas kockákra, aztán jégcsákánnyal húztuk a partra. Kint - muzsikálva pattan a jég, öröm volt hallgatni, - daraboltuk, minél kisebbre zúztuk, annál több fért a kocsikra. A vendéglősök több jégvermet is tartottak,egybe-egybe, száz-százhúsz kocsi jeget is beterítettünk. Szalmára raktuk akár az újévig is kitartott. Odavitték a húst, a tejet, a halat, mindent, ami romlandó.Vidám dolog volt az! Került egy kis bor is, volt aki legénykedett, s meg is fürdött a feltörő vízben. Jégvágásnál nemigen eshetett bajunk, itt voltunk a parton. De a hevesek. Azok sok embert elnyeltek! A befagyott jégen nem könnyű észrevenni, csak annyit látni közelről, hogy bugyborékos, vizes a jég.Ezek amolyan feltörő hőforrások a vízben,soha nem fagy be fölöttük biztonságosra a jég. Alattomosak ezek. Az idegenek mindig a rianásokat emlegetik. Pedig annak helye van tud róla az ember.Addig mentünk a rianás szélén, míg olyan keskeny sávot nem találtunk , ahol aztán átkelhettünk rajta. Jó volt akkor. Szegényebb volt a világ, de valahogy jobban éltünk. Jó volt a jégen viháncolni. Szánkózni, fakutyázni. Pezsgő élet volt itt a bitztonságos jégen. A szegényes játékok teliszájas örömöt hoztak. Szétnézek:de nincs gyerek a jégen ,még mutatóba se.Itt kezdődött és itt végződött a világ , s ennyi elég is volt. Most több kell - mégsem elég semmi. Néhány bokor nádra mutat . - Azelött, ahogy beállt a jég, indultunk nádat aratni. Elöl ment valaki a tolókaszával, az vágta, mögötte kaptuk, kötöttük kévékbe,hordtuk állítottuk nyalábbá . Lett belöle sok minden : tető,nádpalló, miegyébb.Most még ott sem aratják a nádat ahol lehetne, pedig itt a parton mindenki tudja,hogy a levágott nád helyén nő az egészséges új nádas. De a legtöbb fiatal elment oda ahol nincs nád, nem kell aratni.

Mi öregek maradtunk, és amennyit bírunk, annyit csinálunk. S a hal !Gyerekkoromban annyi volt a hal, hogy léken is halásztunk. Hogy elhallgattunk, megnő a csönd. Nincs élet ilyenkor a jégvilágban.Hallgatózom. Míg kezüket lehelgetve nekiindulunk a partnak, a két öreg arról beszélget, mi áramot lehetne megtakarítani, ha ma megint elvermelnék a jeget. Aztán legyintenek. Szinte sajnálja az ember otthagyni , néz vissza a tóra Gyuri bácsi , pedig se vendéglője, se kocsmája se panziója nincsen.