A dodó ,mauritiusi dodó, remete galamb, vagy dodógalamb, amely civilizációnk szégyene, az ember természettel nem törődő viselkedésformájának mementója. A madár régen Mauritius szigetén volt honos, nem is kis számban, mely sziget a Csendes - óceán hajózási útvonalába esett. az 1400 - as évekig az ott megpihenő hajósok, és átutazók, szívesen vadásztak erre a nagyobb testű madárfajra, miután ez igen könnyű eleségforrást jelentett. A dodók az emberrel szemben igen barátságosak voltak, természetes ellenségük alig volt, ráadásul, a földön fészkeltek hatalmas fészkeikben, amely már könnyeddé tette elfogásukat. Embertől való félelmük annyira nem volt, hogy furkósbotokkal ölték őket le százszámra. Bár húsuk kövér, nem túl jó ízű, és rágós volt, ám a könnyű elfogás miatt mégis kedvelt csemegéjük volt az ott tartózkodóknak. Mivel földön fészkeltek, és röpképtelenek voltak, ez még jobban kiszolgáltatta őket. Az 1500 évek elején újabb csapás várt a dodókra, mivel az odaköltöző telepesek által behurcolt, elvadult idegen állatok, / kutya, macska, majmok, rágcsálók/ számára is igen könnyen megszerezhető zsákmányként szolgáltak. Tovább nehezítette helyzetüket a fakitermelés, és talajművelés, az ültetvények kialakítása, ami tovább csökkentette élőhelyüket.
A dodók életmódjáról alig maradtak feljegyzések, annyit tudunk, hogy talajlakók voltak, innen szedegették össze, a főleg gerinctelenekből álló táplálékukat. Viszonylag nagy testűek voltak, testmagasságuk megközelítette a kb 1 m-t, testtömegük a 25 kg -ot is meghaladta.
A megmaradt különös formájú állomány, fölkeltette az arra járó európaiak érdeklődését, és megmaradt példányaikat Nyugat - Európába szállították, ahol főleg vásári látványosságként, vagy cirkuszokban mutogatták őket.
Igaz e madár ma Mauritius címerállata, ám ez nem ment föl senkit afelől, hogy egy különleges és számunkra ismeretlen madárfajt csak fényképekről, vagy korabeli rajzolatokról ismerünk. Méltó képe ez, az esztelen pusztításnak, az át nem gondolt vadkereskedelem, és öldöklés hatalmának. Ami vigasztaló benne, az a tudat, hogy ma már elgondolt tervek alapján, elszánt, és odaadó emberek védik a kihalásra ítélt fajokat. Ilyen pl. az indiai vagy páncélos orvszarvú is!
Írta Buba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése